Normális esetben a tachyonenergiának mindenhol jelen kellene lennie és az egész Univerzumot átitatnia. Ez így is van. A tachyon energia természetes módon jelen van az egész Univerzumban, de sajnos jelenleg mégsem jut sok a Földnek belőle. 🙁
Az igazság az, hogy nem sokat tudunk a világról (a más világokról) és önmagunkról (s amit „tudunk”, azt sem mi magunk a direkt tapasztalatok által fedeztük fel, hanem elméletben megtanították nekünk – s ugye, bármit mondhattak nekünk), ezért a következő információ hihetetlennek hangozhat, és őszintén bevallva, pusztán az elmémet használva én sem vagyok biztos, hogy igaz-e (és ezért nem is fogom nagyon kifejteni ezt a témát).
Mivel még eddig nem volt lehetőségem személyesen meggyőződni róla, így egyelőre csak feltételesen bízok ennek az információnak az igazságában. De bármi is az oka, hogy nem részesülünk a tachyonenergiából, tény az, hogy nem részesülünk belőle, mert a tapasztalatom szerint van különbség aközött, amikor a tachyon kamrában tartózkodok és aközött, amikor nem.
Tehát, az információim szerint a Föld azért nem kap normális mennyiségű tachyonenergiát, mert le van árnyékolva bizonyos sötét technológiával. (Ahogyan a naprendszerünk közepén van egy nap, így a galaxisok közepén van egy galaktikus nap, ill. az egész Univerzumnak van egy központi napja. S a tachyonenergia abból a központi napból sugárzik.) Ennek a Föld körüli fátyolnak több rétege és (enyhén szólva nem igazán nemes) funkciója van – az egyik közülük direkt az, hogy távol tartsa a tachyonokat a Földtől.
Mivel az Élet az Élet forrásából származik, így amikor megszületünk, még sok tachyonenergiával rendelkezünk, ami (miután elválunk a Forrástól és a tachyonenergia nincsen pótolva) idővel egyre jobban csökken és csökken, amíg teljesen el nem fogy. Ez az oka az öregedésnek és a rövid életnek. Akármennyire is egészségesen próbálunk élni, a tachyon alapvető energia nélkül nem tudjuk megtöbbszörözni a jelenlegi emberi élet hosszát.
Ráadásul, a tachyon rendező és harmonizáló energia (és szeretet) nélkül nem csoda, hogy a jelenlegi világ olyan, amilyen, és mi sem vagyunk mindig a legszeretetteljesebbek.
De szerencsére, amíg nincs az a fátyol eltávolítva és nem fogadhatjuk a tachyonenergiát természetes módon, addig mesterségesen tachyon kamrán vagy tachyonizált termékeken keresztül juthatunk hozzá hasonlóan, mint amikor a napsütés hiányában világíthatunk magunknak a lámpával.
Hogyan kerül a tachyonenergia a tachyon kamrába?
A tachyon kamra maga nem állítja elő a tachyonenergiát, hanem közvetíti azt. A tachyon kamra egy energetikai kapu, ami – ennek a kamrának a gyártója /Holly Powers Matthews/ elmondása szerint, aki egy orákulum, aki kommunikál a tizenkettedik dimenziójú (fény)lényekkel, és aki elfogadta tőlük az „Elárasztani a Födet tachynonokkal” missziót és információt, hogyan lehet megépíteni a tachyon kamrát –, hasonlóan mint egy rádiókészülék, egy nagyon fejlett technológiával továbbítja és horgonyozza le a tachyonenergiát a kamrába, amit azok a tizenkettedik dimenziójú lények juttatnak oda (közvetlenül a Forrásból). Ők felügyelik is a kamrákat, hogy mindig csúcsteljesítményen működjenek.
Szerintem párhuzamot lehet vonni a külső és a belső világunk között
Én úgy látom, hogy az elszeparálódásunk a Forrástól nemcsak a külső elszeparálódásunkat a tachyonenergiától jelenti, hanem a belső elszeparálódásunkat a valódi Önmagunktól is. Sőt, azt is el merem mondani, hogy a kettő ugyanaz. Ha nem tudjuk, kik vagyunk legbelül, az tükröződik a külső világunkban is.
Ezért amikor a tachyonenergia segítségével kapcsolódunk a Forráshoz, az segít nekünk emlékeztetni arra, ki vagyunk valójában és meg is valósítani, kifejezni azt külsőleg is (azaz boldog, lelkes, kreatív, produktív, hozzájáruló, szerető, nagyszerű életet élni). De fordítva is: Ha képesek vagyunk megtalálni a valódi identitásunkat, az igazi Önmagunkká válni és valóra váltani, ami belül vagyunk, akkor azáltal a Forráshoz is fogunk tudni kapcsolódni és mi magunk is a tachyon antennájává válhatunk.